2007. június 31-ét írunk. Kevin Garnett egy blockbuster csere keretein belül elhagyja addigi egyetlen NBA csapatát, a Minnesota Timberwolves-t, hogy Paul Pierce-hez és Ray Allenhez csatlakozva végre teljesülhessen az álma és bajnok lehessen. Sok évnyi szenvedés után végre egy olyan csapatban játszhatott, amellyel elérhette a céljait. Azóta eltelt több mint nyolc év, Big Ticket pedig visszatér oda, ahol a legenda útjára indult.

A mögöttünk hagyott hónapokban már több pletyka is keringett Garnett minnesotai visszatérésével kapcsolatban, ám nem játékosként, hanem kisebbségi tulajdonosként visszavonulását követően. Két nappal ezelőtt némileg váratlanul -leginkább a Clippersről lehetett hallani, mint lehetséges célpont- jött a hír, miszerint a Wolves máris hazahozná őt és maga KG is hajlott a visszatérésre, hiszen arról szólt a fáma, hogy ez esetben nem élne a csere vétó jogával.

Az ügylet tegnap vált hivatalossá, így Garnett ismét szeretett csapatában játszhat. Mert akárhogyan is, Istenként tisztelik Bostonban és ő is imádja a Celtics-t, ott lett bajnok, számára az igazi otthon mindig is Minnesota lesz.

Amikor 1995-ben az egyetemet átugorván a Wolves-nál kötött ki, szinte gyerekként olyan terhet vett a nyakába, amelyet csak kevesen bírnak el. A sorozatos első körös kiesések, az állandó útkeresés, majd a fájdalmas 2004-es búcsú a Lakers ellen és az azt követő leépülés után nem várhatott tovább, mennie kellett, hogy megvalósíthassa azt, amiért gyerekkora óta küzdött.

Jó barátja, Paul Pierce mellett végül beteljesedett, remekül érezte magát a Celticsben és nem gondolt a visszatérésre. Egy 2012-es minnesotai látogatása során egy bekiabáló néző próbálta győzködni, hogy egy nap jöjjön haza, ám KG szájából csak egy flegma ’Hell No’ jött ki. Túl sok sebet és fájó emléket hagyott hátra a városban, míg Bostonban megbecsülték és boldog volt, hogy komoly célokért küzdhetett méghozzá a legjobb barátja oldalán.

A brooklyni fertő viszont nem méltó a visszavonuláshoz. Inkább hazatér és lemond egy elsőkörös kiesésről, megkezdvén pályafutása utolsó fontos szakaszát, melynek legfontosabb feladata nem kevésbé nemes: segíteni a fiataloknak, legfőképpen Wigginsnek, hogy szintet lépjen és megindulhasson a szupersztárság felé vezető úton. Jobb mentort nem is kaphatna a fiatal játékos.

Újfent együtt dolgozhat régi harcostársával, az őt fiatal korában támogató Sam Mitchellel, és Flip Saundersszel, akivel a viharos idők ellenére jó kapcsolatban tudott maradni.

Dönthetett volna másképpen. Mehetett volna Doc után Los Angelesbe, hogy a rájátszásban küzdhessen utolsó évében, ám haza akart térni és ott befejezni a történetet, ahol minden kezdődött.

Bajnok már soha nem lesz Wolves játékosként, de most visszatér egy gyűrűvel az ujján, hogy átadjon valamit a következő generációnak. Talán nekik sikerül az, ami neki nem adatott meg: egy napon a csúcsra juttatni a Timberwolves-t.

A sztori így kerek. Otthon, édes otthon.